Krisztina Izabella Papp's profile picture

Krisztina Izabella Papp

Könny volnék, sok pohárral, tisztán,
Tüdőre korhadt dohány, cseppenő zsír, aztán
Papírra loccsant tinta, egy vonal, végtelen,
De vágyam ostoba, s talán képtelen.

Mert csak ember vagyok, szerethető darab,
Minden számításban százalék és adag,
Hajam madárfészek, vándormadár hona,
Vagyok míves húsok mellett hajában burgonya.

Fémen a sav, maró és füstszagú, fekete
Koporsón a masni, s a konflis kereke,
Csikorgó, béna rög, hulladék hulladék,
Bizony ennyi volnék, avagyhogy valék

Jaj, hol itt egy jó rím – borravaló vagyok,
Gurítanának bambán a béna gazdagok.