Te egy elképeztő ember vagy, sokszor nem is értelek, például miért van az, hogy nagyítóként felnagyítod az egyszerű tényeket. Féltelek, hisz gyakorta nem ismered fel a rémeket, pedig vannak körötted kutyák, kik valójában vérebek. Érzékenységed leplezéséért páncélt hordasz, s ezért van az, hogy párszor olyan gonoszat mondasz, amit nem is gondolsz komolyan. Mostmár látszik az arcodon az életed, mint a levélerek a levélen. Ez a látszat olykor tapasztalat, máskor sérülés. Testedben és optimizmusodban is érzem a leépülést, mégis van valami olyasmi benned, amitől szimpatikus vagy az embereknek...Senki sem ért meg, csak én, néha énsem, érzéseid párszor érdekesnek véltem, mert megesik h elképzelésed számomra nem tiszta. Lehetsz masiniszta, ki 1 fürge gőzöst vezet egy jeges úton, mi áthalad egy feneketlen kúton, a szíved mélységének sötétsége felett, hol megtalálható amit ön utál, szeret...Ezt látom ki belőled, ki most már független, de segítségre számíthat még a szülőktől, belőled, ki visszané