Élem az életem vagy álmodom hogy élek,
Mint a remény rabjai néha a szabadságtól félek.
Én nem kímélek senkit itt a tét az életem,
Csak egy van belőle így szét nem téphetem, csak nézhetem.
Muszáj megvédenem, néha elképzelem,
Hogy az vagyok ami akartam lenni és ezt élvezem,
Aztán a félelem
A számlák tengerében megdöglik az értelem,
Micsoda förtelem.
Úgyhogy a kérdést fölteszem:
Mond Uram meddig bírom még egyedül őrület
Egy slukk egy bűvölet.
De azért köszönöm, hogy itt vagyok és élhetek
Hogy megvan mindenem, ami csak kell és tovább léphetek.