Saját szárnyad tépkeded angyal! Mert azt hiszed, hogy a látás titkos fáklyáját vak Istenek kezébe adhatod. Veszélyes játék! S ők reszketve olvassák majd pogány sírok falára véreddel vésett szent jeleid...

Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged...A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...
A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll... Szeretem az embereket, bár nem mindenkit. Sokszor megbocsátok, viszont nem felejtek könnyen. Nem vagyok sértett, de vannak dolgok, amiket megvetek. Akiket szeretek - ők azt tudják. Viszont akiket nem - ők azt érzik. Az igaz barát