Tekergetem a nyakam utánad,topogok melletted,hajtogatok neked repülőt,esőgépet szerzek...Papir sárkány vagyok,akit földhöz vágott a szél.Becsapódott és megsérült.Nem tudsz már szélnek ereszteni, a szárnyaim tőből szegettek...arcom földbe fúródott,ki emelsz és folyik rád a sár.

Hintsd rám egy fél délelőttnyi bizalmat,ne állj messze tőlem, ne édesgesd magadhoz a kutyámat,ne tegyél ki 4 fa közé, hideg északi szél fúj..lehunyom az szemem, s arcom leesik rólam...

A karmok nyoma már behegedt a szemed alatt,és pókhálót szőtt arcod elé a feledés.Gyűrötten ébredsz, és félve alszol el, messzire nézel, de nem látsz álmokat.Ne hazudj többet!Érzem rajtad, ha szagollak!Elfelednélek, de nem tudom kimosni a számból a nevedet...

Zokoghatnál..fuldokolva a kitört üvegen át, mert be vagy zárva a feledésbe..mert amit zokogsz, nem hallja senki már.

Látom rajtad, hogy nem tudod elfelejteni,amit egyszer láttál vagy álmodtál...

A hold már napok óta nem látszik boldognak...

Most már szólaltasd