Horváth Róbert

Antiszociális
Hetven éves öreg tata, a külsõ ülésre ül, hogy ne férjek el
Nyolcvan éves öreg mama, nem fürdik, hogy a szagával ûzzön el
Tizenhat éves diszkós picsa táskája utazik az ülésen helyettem
Már tényleg nem tudom, hogy a buszon utoljára mikor nevettem
Antiszociális vagyok, utálom az embereket
De tûrnöm kell az életem, mert sajnos semmit nem tehetek
Negyven éves, aktatáskás nyárspolgár beszól mindenért
Kilencven éves sváb öregasszony kibeszéli mindenki életét
Fogatlan, vén, öreg szarláda tolakszik egy szaros ülõhelyért
Pedig üres még a busz, és átadná úgyis valaki a helyét
Antiszociális vagyok, utálom az embereket
Az undorító, képmutató, ocsmány, buzi seggfejeket