Szira Hajni vagyok. Szabad vagyok minden értelemben, ahogyan Te talán nem.

Én… szinte megrészegültem, úgy elszálltam, mint egy papírsárkány, az eufória késélén egyensúlyoztam, belső hullámaim tetején hintáztam, amelyek olyannak tûntek, amilyennek az érzelmeket mindig is képzeltem.

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.

MÉGISCSAK A SZERELEM...
Vagyok neked, ameddig
ki sem kell mondani,
vagyok ameddig félni,
vagy akkor még gyerek
is egy kicsit.

Vagyok, neked - hogy el
ne tévedjek, hogy meg ne
botolj, vagy karomba omolj
on velünk, amit még
ölelni érdemes.

Vagyok neked fa, ég
felé kinyitva, feléd hajló
ágakkal, a hálózatom
körbe-ér, és vagyok, ami
megtart: a gyökér.

Vagyok nek