Anikó Tóth

Arspoetica

Miért keserednek manapság az emberek?
Fiatalok s megtapasztalt tragikus esetek
A művészet nagy része nem más csak fájdalom.
Költők, festők és közönség szemében csillagok.
Gyönyör megcsodálnia méla bút az ürest
De ki a rothadásból fest, az számomra rest
Ne írj nekem a halálról mert nem félelmetes
A rettenetes az, mi e lelkekből ered
Sajnos nem lesz szebb a mocsok a világban
Ha megnyilvánul a kreativitás de csak vérben és hibákban
Légy pozitív, ha tökéletlen is.
Az élet úgyis, csak egy végtelen kanális.
Ha a múltadból szenny árad, törj új utakat,
Tiszta terek felé, hol felfrissülsz, s mint filozófiádra utalhat
Belsőd legyen tiszta, s külsőd tükre vágyaidnak
Mint a fizika törvényét, lásd át te is világaidat!
Nem csak a földön nyom vissza ellen hatás, mit a hatással érsz el
Gondolataid egyben fegyvereid, még ha ésszel nem is éred fel
Sugalld mit kapni akarsz, hogy a válasz megadhassa
Egyéniség vagy, egy a teremtővel s benned a világod kulcsa.
A világunk beteg, hát ne tedd jobba