Egy teljesen átlagos lány vagyok...szeretek sokáig aludni, és utálom ha felébresztenek. Örülök mikor látom, hogy valaki rám mosolyog. Szeretem mikor esik a hó, vagy éppen süt a nap, de szeretek az esőbe rohangálni és utána gyönyörködni a szivárványba. Megőrülök a csokiért, a mesékért, a vattacukorért, és a romantikus álomvilágban játszódó filmekért. Imádok a barátaimmal lógni és órákig beszélgetni velük akár a semmiről is. Rengeteg ember hiányzik az életemből őket senki nem fogja pótolni. Boldog ember vagyok (szinte), mert tudom, hogy van akiknek számítok és ők mindig velem lesznek..

„ Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy sz