..voltam már vesztes,de legyőzött sohasem...akartak már a becsületembe tiporni,próbáltak már megaláztatni és meg is alázkodtam..voltam már lent, sőt még lejjebb is!..tapostak a szívembe,gázoltak a lelkembe,a testi-fizikai fájdalom is jó ismerősöm..nem szégyenlem kimondani volt, hogy ordítottam a fájdalmaktól, a vágyaktól, a tehetetlenségtől, a haragtól, dühtől, a bosszúvágytól és volt, hogy sírtam sőt zokogtam mint egy kisgyerek..volt mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok felállni és lent maradok,de mindig sikerül erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig felálltam,felállok és MINDIG IS felfogok..!!!!!!!!!!