Közel sem vagyok tökéletes.Hibáztam és hibázom.Adtam már sok mosolyt és könnyet is.Csalódtam és okoztam csalódást.sokszor hittem annak akinek nem kellett volna.Szerettem és gyűlöltem és gyűlölök néha meggondolatlanul.Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!Voltam már túl türelmes,de ijesztőn türelmetlen is,néha önző vagy túl megalkuvó!De mégis ember vagyok!Egy idő után megtanulod a finom különbséget,a kézfogás és az önfeladás között.Megtanulod,hogy a vonzalom sem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,és kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó és hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget!A felnőtt méltóságával nem pedig a gyerek kétségbeesésével!!!!
