"Fekszünk elnyúlva, minden zsigeremben benne van a te életed.Gyógyítóan árad szét bennem az átadott erő.Most elmehetsz, elvonulhatsz,olvashatsz, írhatsz, és én is mehetek utamra.Erőnk van, van erőnk a munkához, az alkotáshoz, az élethez, és tudjuk, hogy mindig visszatérhetünk egymáshoz, ehhez az ősi forráshoz, mert hajt és űz már egy nap múlva is az ösztön és az egymás iránti vágyódásunk.
Én nem is kérek mást, csak azt, hogy ez mindig így legyen.Hogy szemedtől, szakálladtól ne kelljen idegenkedve félnem, bízhassak benne, hogy magadat másnak nem adod, amíg nekem adhatod, s hogy vigyázol, vigyázol, vigyázol rám...amíg elalszom."