Kerek erdő közepében,
Sürű erdő legmélyében
Dalol egy kislányka.

Énekével, jó kedvével,
Déli napfény erejével
Ő az erdőt járja.

Ismerkedik, barátkozik,
Madárkákkal danolászik
S estefelé a kunyhoból leskelődik
Minden reggel, nóta szóra,
Indul a nap vigadóra.

Erdő mező ismeri,
Aki tudja kerüli.
Mert a nóta hivogató,
Aki közel merészkedik,
Annak többet nem kell ebéd.

Nem más ez mint a Piroska,
Farkasoknak cinkosa.
Nagy mamának –Utódja!