kicsikét szük a világ nekem.keresem benne még a helyem.nem látom
tisztán a holnapot.lehet hogy ebbe még ma belehalok.félig telt poharak az asztalon ha ugy tartja kedvem néha beleiszom.szoj rám ha egyszer véletlen össze futnák egy másik életben.volt amikort azt hittem nincs ami megállit de tudom ha esik a magamfajta megázik.meg becsülöm mert tudom hamar elillan a gyönyör.hiába mászom én mindig jö ugyan az a gödör.fel ismertem és meg is bántam a hibáim.hiszem hogy odafent meg halgassák az imáim.uszom az árral és hiába látom tudom hogy messze a part.az éjj leple alat én csak tovább irom a dalt.nem tudom mi lesz hogy ha megunom az egészet de még ez itt hagyom nektek mielöt lelépek.én a szivembe zárok mindekit aki megértett és hitt bennem engem már csak ez éltet.eddi se adtam fel a hitem ezután se fogom akkor se ha becsuszik az életöl egy két pofon.még a szivemben bármi is lesz ha sirni lesz is okom.mindig ott lesz a papir a toll a mikrofon.