A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

amit várunk. Számoljuk a napokat, figyeljük az órákat, űzzük a perceket. Tudjuk a napot, tudjuk az órát. A találkozásét. És tudjuk, hogy ez a nap, ez a pillanat mit hoz el. Kit hoz el. Készülünk erre a pillanatra. Elképzeljük, lelkünk filmjén ezerszer megnézzük, milliószor átérezzük. És ahogy közeledik a nap, a perc, egyre izgatottabbá válunk. Mert tudjuk a napot és az órát. És
várjuk. De van a talál