Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van
írva, hogy HÚZNI.
Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min
nevetek. Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok,
szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől,
akiket szeretek. Sokkal többet sírok mint azt te gondolnád. Azt mondom,
ez egy hosszú történet, akkor is... ha nem az. Mindig megpróbálok még
gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő :) Vannak hibáim,
de vannak, akik így szeretnek. És büszke vagyok rá, hogy nőnek
születtem...:)