Olyan vagyok mint bárki más és mégis olyan mint senki más "-_-

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…

Utolsó vasárnap.

Gyere el velem egyszer a cirkuszba. Veszünk vattacukrot meg popcornt és újra
igazi gyerekként viselkedünk majd. Körülöttünk tágra nyílt szemekkel
figyelik majd a kislányok és a kisfiúk az akrobatákat és csodálkozva
mutogatnak az üvöltő oroszlánokra.
Együtt nevetünk majd a közönséggel a bohócokon és vidáman tapsolunk majd ha sikerült a bűvészmutatványa.
Bent ülünk majd a sárga és kék csíkos ponyva