""Letűnni csendben, mélyen, elpihenni,
Kihunyni halkan, mint a gyertyaláng,
Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni,
Alászállni a lelkek csarnokán;

Beh szép is volna örök lankadásod,
Az enyhet adó megnyugvás, Halál!
Hűs ölelésed, titkos suttogásod -
Csontkebleden a szív vigaszt talál.

De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!
Bukjon, ki gyenge; én nem alkuszom!
Nem csalsz te tőrbe, hű barát, enyészet:
Acél vagyok, és úr a sorsomon.

S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek-harcnak mindnek vége van;
Ha isten földre dől a trónusáról;
Lesz még, akiben higgyek - önmagam!""

Bayard de Montbrun - Desertor Fidei