Egy kis társadalomkritikával illetve tegyek tegyek pár megjegyzést.
Előre leszögezném hogy nem célom általánosítani, a következőkben csak az emberek 70%ról beszélek.
Kezdjük a Büszke Csodaszingli Emancipuncikkal... Miután felnőttek a Sex and the City, Desperate Housewives és hasonló feminista filmeken, azt hiszik övék a világ, a férfiak a lábuknál hevernek, sőt nem is kellenek mert eddig csak a pénz kapcsán volt rájuk szükség de már azt is meg tudják keresni (így vagy úgy...). Ez persze 25-40 éves korig igazi sikertörténet, amelyet némi alkalmi szex fűszerez két shopping túra közt. Később viszont kezdődnek a gondok... egyrészt a társasalom visszaadja a rámért pofont, lévén "a jaa neked nincs gyereked még?" effektus, másrészt a népszerűségük is igencsak lefelé kezd ívelni a férfiaknál
(hiába divat a MILF nő de akkor is). Szóval ilyenkor jön a pofára esés, hogy hmm lehet jobb lett volna egy férfi aki férfi és nem papucs-pénztárca kombó?
Nameg család... Ezen a ponton viszont már bukó.
Hog