Attila Kiss

Tudjátok meg emberek, hogy jövőtök felől ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság,
nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött.
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll.
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima.

Miért eleink vérük adták
Olcsó pénzért kiárulnák
Átkozott minden áruló
A magyar föld nem eladó!

Oly század szülötte vagyok
Mely embert és hazát megtiport
Gyökértelenné tett mindent, mi igaz
Hol virág nyílt - most tövis és gaz
S ki egykoron magasra tört, azt most hant fedi
Két lábnyi föld
Megannyi pöröly csapása a magyar megpróbáltatása
De állja ! Állja ez a sírba küldött nemzet
S tudja: vihart arat az, ki szelet vet !
Csendben fenik hozzá a kaszát
Lesz itt még jobb világ
Én hallom az idők szavát !