"a franc tudja, mikor jártam utoljára a kantabárban. régebben ugye törzsvendégeknek számítottunk, csak közben szépen elszálltak az árakkal, mi meg fokozatosan átszoktunk a gösserbe. aztán a napokban kétszer is sikerült beesnem hozzájuk, mert a kilences zárás utáni szabad órámat valahogy ki kellett bekkelnem, a belvárosban egyedül kóvályogni meg már nekem is halál unalmas. vasárnap azért rendesen leizzadtam, mikor is 1) sikerült az egyetlen olyan asztal egyetlen olyan oldalához ülnöm, ahol a lapra könyökölve borul a hamutál, a sör meg az összes többi szemét 2) körbetekintve a szokásos társaságon túl (tudom is én, barna-viccesfeliratos pólóban borostás ábrázatok meg leszbikus bölcsész tyúkok) csak nagyon csúnya-kövér bulákat és jellemzően angolnénisen lópofájú spinéket láttam. hjam, szarok ma az emancipációra. persze az is lehet, hogy csak vasárnap szállják meg ezek a kanapékat, kedden például ott találtam a z. petit és a lillát, ami ugye jóság. petit és lillát ezer éve nem láttam. peti
