Sokan megtanulták és sokan megpróbálták,
Amit az Őszinte embernek is a szíve diktált,
Elment, hogy majd más utakat járjon,
És ki tudja hol találod ezen a világon.
Lehet, hogy köztünk él és az alkalomra vár,
Hogy megmutassa magát az igazi tanár,
Az Őszinte ember, akit üldöz a múltja,
Egyszer talán az arcát megmutatja.
De mindenkiben ott él egy őszinte ember,
Szembe nézni vele senki nem mer,
Próbáljuk mi megtagadni a múltat,
Mert az minden rosszat eszünkbe juttat.
De minden ember csak a múltjából él,
És minden nappal csak jobbat remél,
Az Őszinte ember most tovább lépett,
Nem őriz mást, csak a múltból egy képet.
Egyedül vagyunk ezen a világon,
Mindannyian túljutottunk a gyarlóságon.
Hogy mi az amit adtak és mi az amit adtam,
Ha utána nézek mindig magamra maradtam,
Nem segített nekem soha senki,
Az embernek a problémákkal egyedül kell menni,
Végig az úton, ami talán meg van írva,
Lehet, hogy boldogan és lehet, hogy sírva!