Sorsokban osztozom, vad tévelygő vagyok.
Vakon jött csecsemő, aki nem látott Napot.
És vagyok e világnak vezére, s bajnoka,
A fénynek katonája, az igaznak indoka,
Hívj mindig engem, és csak magadba nézz.
Szépülő kép vagyok, ahogy elméd felidéz,
S hogy közöm van hozzád, most megköszönhetem.
Maradsz aki vagy:
AZ ÉN EGYETLENEM!