„Az élet megtanított arra,hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre... Megtanított,hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom,döntsek jól!Az élet azt is megmutatta,hogy sok embert elvesztek és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze, ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt,hogy felismerem majd,mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok,mikor döntést kell hoznom.Remélni, hogy akit elvesztek,annak jobb lesz,és én majd erős tudok maradni,hogy továbblépjek,és csak a jó emlékeket őrizzem meg.És remélni azt,hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak! Begyógyuljanak,de ne tűnjenek el... Minden egyes sebet szeretek a szívemen,minden én vagyok és a múltam...ott kell lenniük…nélkülük üres lennék...”
Ha én már nem leszek,
boldoggá csak emlékek tesznek.
Jusson eszedbe egy alak,
Aki ennyit mond: imádtalak!
Aki látni akar