Gulyás Csaba

"Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező."

"Soha többé nem mondom azt hogy a kaszt ahova
Tartozom kiakaszt miért? mert nem igaz
Nem kell ház az óceán partján
Elég nekem a büszke mosoly anyám arcán
A sodrásiránnyal szemben evezek az idő
Rágja a kenum így persze nehezebb ám
Soha ne kérd tőlem hogy kössek ki
A kikötőben ne várjon rám senki
Olyan akinek túl gyorsnak tűnik ez a folyam
Lesz alkalom ha vihar temet
S ha a lelkem habokra zúzva
Kúszik a partra azt megkoszorúzva ja"