"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek." <3

Magamrol csak annyit irnek (habar ez majd hogy nem mindent elarul)...sokaig-sokaig harcolt az egom a lelkem ellen de veszitett .....

elmémben két szereplő társalog a lélek és az ego.a lélek ismeri a helyes utat, tudja az eredetét és visszaemlékszik a tiszta forrásra....ahonnan ered.az ego azon munkálkodik hogy ezt a tiszta eredetet kétségbe vonja és megalázza.az ego a nap minden percében felírja képzeletét egy palatábrára hogy állandóan az eszedbe vésd a legnagyobb szemfényvesztést ami így hangzik CSAK AZ ITT ÉS MOST VAN, EGYSZER ÉLSZ ÉS HASZNÁLD KI.nézz körül a világban, földünk aurája száz sebből vérzik, lakói boldogtalanok, lelkiekben kifosztott koldusai a létnek.az arcukra az ego kanyarította torz mosoly már rég rád