Vérvörös lapok, lángoló pakli,
Ezt a kört most, az Ördög osztja ki.
Ördögi-körben egy végzetes asztal,
Felállnék innen, de a vérem marasztal.
A kártyákon a dámák visítva égnek,
Éjsötét királyok dühösen néznek.
Elém a víg-bubik őrülten jönnek,
De a bús ászok ellen, mind elvéreznek.
Itt nem a zseton a tét, melyet veszítek,
Minden egyes hibámért, kínnal fizetek.
De nem távozhatok el az asztal mellől,
Hiába fáj, máris jön a következő kör.
A túlélés az egyetlen, ami itt még számít,
A száguldó tempó, egyre jobban kábít.
Falfehéren nézek, titkos pókerarccal,
De riválisomból felszakad egy sátáni kacaj.
Tudja, hogy belém lát, így mostmár hiába,
Akármit is teszek, ő azt mind átlátja.
Nyílt lapokkal játszom, szerencsémben bízva,
Erőm már fogytán, érzem nincs sok hátra.
Tetőfokára hág most, a végtelen küzdelem,
De én bízom benne, talán még megnyerem.
Ezeréves harc után végre, az utolsó terítés,
És a Sátán elé tárul egy nagy meglepetés.
Arcomon egy gyanús mosoly,