Én, szeretlek, ha van miért, én hű vagyok, ha van kiért, én szeretek, ha kellemes én szenvedek, ha érdemes.

Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másika