Volt egyszer egy fiu...könnyen tudott szeretni, bocsájtani, és nehezen felejteni...egy nap elgondolkodott hogy túl gyenge a lelke és a szíve...pedig férfibol volt...a bántás pillanatában jobban fájt neki mint akinek szánta, sokszor elérzékenyülve ő kért bocsánatot holott lehet nem is ő volt a hibás...pusztán a szíve irányította mely sokkal érzékenyebb volt mint gondolta volna...utálta magát mert ilyen...utálta magát mert szeretett, és egylapra feltette az életét, és reménykedve várta h az az ász ami a kezében van megtalálja a párját, és ujra boldog lesz...azóta is csak vár és vár.......{Ez a srác volnék én} Free percek....

Mikor már rég találkoztatok, és telnek a percek, órák, napok, hetek, és ''beszéltek'' neten keresztül, az még se az igazi :/ ilyenkor jövökrá mikor este elválunk és aludni térünk h vmi hiányzik... egy kézfogás, egy ölelés tőle vagy egy halk imádlak szó... Sok tényező miatt nem lehet, vagy esetleg nagyon sok idővel, de ha lehetne belopóznék most halkan a szobájába és