"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével
tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem
lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit
igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja
az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te
egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged
lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó
szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is
vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj
nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne
bízzál senkinek segítségében. Neveld magad
magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki
nem segít.