Magamról ,,Az emberi élet legnagyobb fájdalma a mulandóság!'' Itt hagytál anyám,elmentél,csendben,ahogy mindig is éltél.Elmentél anyám,magamra hagytál,ha tudnád mennyiszer hiányoztál.Most nem a hiányod mardos,a tudat,hogy nem vagy most.Itt hagytál anyám,elmentél,sosem mondtad,hogy szerettél,de titkon azt reméltem,egyszer ezt a szót meghallom Tőled.Életed nem volt könnyű,tudom,pálcát törni feletted nincs jogom.Kimutatnom nem lehetett,pedig nagyon szerettelek.A lelkedről sosem beszéltél,nem tártad fel szíved nekem,pedig láttam és éreztem,hogy a magánytól szenvedtél.Itt hagytál anyám,elmentél,ki oly keveset pihentél,pihenj most már nyugodj meg,szentelt föld fogadjon tégedet.Látni már csak a sírodat fogom,ám lelkemben marad örökre arcod.Itt hagytál anyám,elmentél,nyugodj békében mindörökké.S egyszer majd,ha én is utánad megyek,fogadj tárt karokkal engemet!

Édesanyám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily