Ha egyszer kitűzök magam elé egy célt, azt így vagy úgy, de elérem, hiszek abban, hogy a befektetett munka előbb vagy utóbb meghozza a maga gyümölcsét.
Egy karéj fekete kenyeret
Szelnék elétek emberek.
Valamit adnék,
Valami meleget mutatnék:
Egy ember föltakart szivét. [...]
Embernek ember szel itt kenyeret.
Kis szürke morzsák, kenyérszín szavak,
Csak menjetek,
Ne kérdezzetek, csak feleljetek!
Ne nézzétek, kit, csak öleljetek!
Ki tudja, szív még hány akad,
Aki megrezzen a testvéri szóra,
S egy félénk visszhang benne fölfakad,
És ráébred az örökkévalóra.
Sík Sándor
http://www.magyarvagyok.com/csoportok/22-Sajat-verseink/temak/6129/