Már nem beszélek rébuszokban. Meguntam. Őszintén megmondom, ha valami a szívemet nyomja, vagy ha van bármi, ami nem tetszik. Már túlléptem azon, hogy érdekeljen, hogy ki mit gondol, vagy miért ítélkezik.
Elvárom az őszinteséget, így a kétszínű embereket első körben kikerülöm. Egy életem van. Van, akinek adok a szavára, és kikérem a véleményét, de végül csakis az én érzéseim után mehetek. Vagy az eszem után. Realitás kontra érzelmek, megtalálni az egyensúlyt. Ez a legfontosabb.