Egyszervolt

Serbia

Oltódó évek, ragadós napok, mindenütt sár van,
fáradt lépteink nyomán súlyos, barna pecsétek.
Rothad az ember bennünk, bár legbelül vágyak élnek,
gennyedő sebben ér ver ziláltan:
ó, kint élni valahol, farkasként és hazátlan,
nem itt, ragadós napban, zavaros beteg sárban,
bús kávéházban.
Sötétség vastag rétege, a szemen vak üveg,
az arcok unt álarcok, viasszal bélelt sárga maszkok;
a szemünk ablak, foltos és szürke és üres,
mögötte valami ronda rém gubbaszt sunyítva. Les.

- Miroslav Krleža: Kávéházban (ford. Ács Károly)